2. fejezet

*Alex szemszöge*

-Na és este hova tűntél?-kérdeztem Danet ahogy helyet foglaltunk a kanapén.

-Belebotlottam egy igazán különleges lányba.-öntött egy kis bort magának majd megkínált engem, de visszautasítottam mivel vezettem.

-Ez a lány úgy látom, hogy igen felkeltette a figyelmed.-méregettem barátom, ahogy a belső zsebemből előhalásztam a cigarettás dobozom.

-Mert nem akármilyen. Egy Martinez.-ereimben megfagyott a vér, és a cigi a számból majdnem a földön landolt. -Esetleg meglepett?-kérdezte kacagva Dane, ahogy újabbat kortyolt italából.

-Csak csupán, szokatlan. Nem gondolod úgy, hogy esetleg nem te érdekled, hanem mondjuk a hatalmad?-gyújtottam rá, majd mélyet szívtam, és a füst ajkaim közül távozott.

-Ugyan Alex.-nevetett fel. -Nehéz engem kijátszani.-komoly arcot vágott. -Egy botlás és a csaj halott.-felelte ridegen, és közönyösen. Jól tudtam, hogy Dane nem az az ember, akivel lehet szórakozni. Ha gyanakszik és rájön, hogy átverted, egyenesen a halálba mész.

-Csak vigyázz vele.-a cigaretta kellemes mentolos izét kóstolgattam, ahogy újabb és újabbat szívtam a csikkemből.

-Inkább beszéljünk a közelgő gyűlésről. Nem tetszik, hogy a városban egyre több kis semmire kellő kölykök alakítanak bandákat, és lázadnak a rendszerem ellen.-töltött magának egy újabb pohárral.

-Észrevettem azt, hogy mostanában egyre több ilyen kis buzdító szövegeket plakátoznak ki. Ez ösztönzik az embereket, hogy hozzájuk álljanak. Sajnos arról még senki sem tud, hogy mégis kik lehetnek ők. Még arról sem sikerült infót szereznem, hogy férfiak vagy sem. De kiküldtem embereket, de eddig csak annyit tudtam meg, hogy három fő vezető van. Ők irányítják ezt az egészet.-nyomtam el a csikkem a hamutálban.

-A rohadt életbe!-csattant fel. -Kibaszottul nem tudják, hogy kivel húztak ujjat. Összehívom minél hamarabb a tanács tagjait, és kiiktatom ezt a nyomorult bandát. Én irányítom ezt a kurva várost a saját szabályaim szerint. És rohadtul nem tűröm, hogy idejönnek ilyen kis szarháziak, és felborítják a rendszeremet.-idegesen nagyot kortyolt italából.

-Nem lehet, hogy ennek a Martinez lánynak köze van hozzá?-kiváncsian figyelt engem mire folytattam. -Vagyis figyelj, régen, ha jól tudom, övék volt Summerville. Talán így próbál behálózni téged, hogy információkat tudjon meg.

-Miért gyanakszol rá ennyire? Vagyis egyfolytában vádolgatod. Haver volt valami kapcsolatod vele?-elképedve meredtem, és hirtelen nevettem fel.

-Dehogyis, mármint jó csaj és biztos, hogy az ágyban is jó, de nem.-hazudtam, ugyanis magamnak akartam őt. Én jóval előtte kinéztem már Alicet. Megfigyeltem, sejtelmes és titokzatos lány volt. Volt benne valami, ami vonzotta a férfiakat. Ugyanúgy ahogy én a lányokat. Elég belépnem valahova és az emberek rám figyelnek, főleg a nők. Soha nem kellett egy lánnyal sem vacakolnom, ők jöttek mindig hozzám és kínálták fel magukat. Azt gondoltam az elején, hogy Alice is ilyen lesz, de nem. Őt nehéz megszerezni, de pár férfinak sikerült. Nem sok ember jutott el az ágyáig, de aki igen az egy éjszakánál nem látta többet őt.

-Helyes ugyanis szeretném magamnak. Vagyis figyelj, eddig az ismereteim alapján egy igen intelligens eszem és rendkívül vonzó lány. Végre nem egy buta lány, aki csak jól néz ki, de annyi esze sincsen, mint egy tyúknak.-forgatta meg szemeimet. Oh, hogy magadnak akarod? Hát nem hiszem, hogy össze fog jönni. Teszek, majd ellene, hogy ez ne jöjjön össze.

-Azért tartsd szemmel.-álltam fel. –De most megyek, mert még ezer dolgom van. Este a bárban?-állt fel ő is.

-Természetesen.-nevetett fel.

*Alice szemszöge*

-Na, mi volt mesélj.-huppant le mellém Bridgit, és csillogó szemekkel várta, hogy elkezdjem mesélni a tegnap esti történteket.

-Minden a terv szerint halad. Ez az idióta rendesen bekapta a csalit.-nevettünk fel mind a ketten.

-És már meg volt?-kacsintott, mire nevetve megdobtam az egyik díszpárnámmal. 

-Tudod jól, hogy sosem feküdnék le egy olyan alakkal.-mondtam elkomolyodva. –Csak ha a helyzet megköveteli. Jó pasi, de a tudat, hogy ő ölette meg a szüleimet egyszerűen gyomorforgató. Így is próbáltam magam türtőztetni. Azt az egyetlen egy csókot is alig bírtam ki. Ahogy hozzámért a hideg futkosott a hátamon. Éreztem azt a zsarnokságot és gonoszságát benne. Egyszerűen szinte már rémisztő.-fejemben visszajátszódtak a dolgok, és ismét libabőr futott végig testemen.

-Valamennyire átérzem a helyzeted, én is elvesztettem valakit, aki fontos volt.-sóhajtott fel és arcára a fájdalom ült ki.

-Bri.-húztam magamhoz és szorosan öleltem, tudtam jól, hogy mennyire megviselte Brian halála. Mind a hármunktól elragadtak fontos embereket a Brewsterek. Rachele-től a testvérét így létrehoztuk a Red Rebels (vörös lázadok) csoportot. Akik hozzánk csatlakozik, ellent mond a rendszernek, és velünk együtt lázad a Brewsterek ellen. Kilétünkről, csak szigorúan a tagok tudnak. Áruló köztünk nincsen, és ha lenne is az halállal fizet. Aki belép, közénk az már nem távozhat a szervezetből, csak, úgy ha meghal. Minden tagnak van egy bizonyos RR feliratú tetoválása, ami a tagságát jelöli. El fogjuk érni a célunkat, és én saját magam fogok végezni Dane Brewsterrel. Megfizetnek mindenért.

-Csak tudod, még mindig előttem lebeg, ahogy fognak, és hiába próbálok kitörni azoknak a szemeteknek a karjai közül, és a megmentésére sietni egyszerűen tehetetlen voltam. Majd tőlem nem messze lelőtték. Ahogy előtte a nevemet mondta, és folyamatosan azt ismételgette, hogy szeret.

-Ígérem, hogy véget fogok ennek vetni, és egytől egyig meghal.-elhatározott voltam, és semmi sem állíthatott meg a tervem megvalósításában.  

-Ma este gyűlést tartunk nem?-kérdezte tőlem elhúzódva, mire fejbe csaptam magam.

-Basszus teljesen kiment a fejemből.-sóhajtottam fel, és belül átkoztam magam, hogy megfeledkeztem ilyen fontos dologról. –Annyi minden mostanában a dolgom, hogy totál kiment a fejemből. A tagokat összehívtátok?-álltam fel és a kezembe vettem a telefonom.

-Persze már mindenki készen áll, hogy este megjelenjen, de van egy bökkenő. Dane emberei szagot fogtak. Tudják, hogy létezünk. De egyelőre semmi konkrét információjuk nincsen.-francba vajon honnan tudhatták meg?

-Valakinek eljárt a szája, és ki fogom deríteni.-egyből tárcsázni kezdtem Rachelet.

-Igen?-vette fel.

-Kicsit utána nyomozhatnál, a dolgoknak ugyanis valaki felnyomott minket. A Brewsterek tudnak rólunk.

-Mindent?

-Hála istennek nem, de tudják, hogy van egy szervezet, akik ellenük lázad. Ez pont elég nekik, hogy elinduljanak a nyomok után kutakodni. A gyűlés idejére szeretném megtudni, hogy kitől tudták, meg és még ma holtan akarom látni. Árulónak nincs köztünk helye.-dühösen nyomtam ki, majd azt vettem észre, hogy jött egy üzenet.

,,Este szeretnélek látni magamnál DXx”

-Mi az?-kérdezte Bri ahogy meglátta, hogy igen csak ideges lettem.

-Dane írt egy üzenetet, hogy látni akar ma este.

-Mond le!-mondta hirtelen, mire kérdőn rápillantottam.

-Hidd el, ha lemondod, azzal csak jobban felcsigázod. Tapasztalat, ne ugorj mindig minden szavára, mert akkor azt hiszi, hogy könnyen megkaphat. Egyszerű női logika.-kacsintott okos barátnőm, mire pötyögni is kezdtem.

-Mi lenne velem nélküled.-nevettem fel, ahogy elküldtem az üzenetet. Több sem kellett máris csörgött a telefonom.

-Mondjad.-feleltem közönyösen, mire barátnőm figyelmesen figyelt.

-Tudhatom okát, hogy miért nem érsz rá?-hangja idegesen csengett, ami eléggé szórakoztatott.

-Dolgom van.-halkan kuncogtam, és Bri csak kíváncsian figyelt, de neki is hamar mosoly kúszott az arcára.

-Esetleg valaki mással találkozgatni?-oh, a férfiak és a féltékenykedéseik. Gyűlölöm.

-Sajnálom Dane de lekel raknom.-és még mielőtt megszólalhatott volna kinyomtam.

-Hát ez hatalmas volt.-nevetett fel Bri, és eldőlt az ágyamon.  –Hogy rácsaptad a telefont csajszi.-elégedetten vigyorgott majd az esti gyűlésen kezdett el kattogni az agyam.

-Elmegyek, egy kicsit körbenézek a városba, meg szerintem kinézek a temetőbe is.-kaptam el a kistáskám.

-Rendben, de ha lehet, időben gyere, tudod, előtte jó lenne átbeszélni dolgokat.-bólintottam majd elindultam.

Ismerős sírok között haladtam el a temetőben ahol úgy látszik, rajtam kívül senki sem tartózkodik. Egy tulipán csokor pihent a kezemben. Ez volt anyukám kedvenc virága. Apu sohasem volt oda értük számára csak gaz volt. Ismét fájdalmas emlékek szakadtak fel bennem, ahogy elértem szüleim sírját. Jó pár év eltelt, hogy elmentek az élők soraiból, de hiába annyi idő a sebeim még a mai napig nem gyógyultak. Ismét könnycseppek kezdtek el legördülni az arcomon. Leguggoltam, és végig simítottam a kezemen, a hideg kövön.

-Megesküdtem, hogy megbosszulom a halálotokat.-kezemet ökölbe szorítottam, és mélyet lélegezve lehunytam egy pillanatra a szemeimet. Letöröltem a kósza cseppeket és a vázába helyeztem a virágot.  Utoljára rápillantottam, majd megfordultam, és ijedten léptem hátra, ahogy ismerős barna szemekbe botlottam.