1. fejezet

*Alice szemszöge*

Sokszor az ember nem tudja, hogy mégis kivel áll le beszélgetni. Nincs tisztában azzal, hogy mégis kivel társalog, hogy kivel osztja meg a gondolatait, holott az a személy a legnagyobb ellensége is, lehet csak a másik személy nincsen tisztában ezzel. Ezért is nem szokott leállni két vadidegen egy kis bájcsevejre. A másiknak mindig van valami érdeke, valami amire vágyik, és megszeretné szerezni. Nos, hogy én jelen pillanatban mire vágyom? Elfoglalni az engem megillető helyet az-az a tanács vezetői szerepét. Ezt pedig, hogy sikeresen megvalósítsam be kell bizonyítanom, hogy elég érett és megfelelő képességű vagyok. De a legjobban úgy tudom kijátszani a kártyáimat ha a női adottságaimat bevetem egyenesen annál az emberél aki mindent irányít. Mert ha sikeresen bevetem magam és elérem a célom azzal hatalmas hatalomra tehetek szert. Az egész tanácsot irányíthatom, megtudhatom a szuper titkos bevetéseket és végre szert tehetek arra, hogy megtudjam a széf kódját. Hogy visszaszerezzem a szüleim egykori helyét, hogy újra a Martinezek irányítsák a gyűléseket. Ami egykor a szüleimé volt most visszaszerzem. Nem ezt érdemelték ők, az életükkel fizettek csak azért, hogy a Brewsterek megszerezzék az irányítást. Már elég idős és képzett lettem arra, hogy végleg végezzek vele. Bizalmába férkőzve és magamba bolondítva fogom őt a földbe döngölni. Összeszedve magam és a tükörbe nézve végig simítottam a ruhámon. A hajam egyszerűen csak volt, nem tudtam vele mit kezdeni hiszen elég rövidke. Egy nem túl erős de azért nem is natúr smink borította az arcom. Ajkaimat a jól ismert vörös rúzs fedtem, és a testemen egy fekete egybe szoknya pihent. Nem volt túl rövid de azért hosszú sem. Hangsúlyt próbáltam a lábamra és a melleimre hangolni amit sikeresen el is értem. Piros lakk magassarkúm tökéletes összhangban volt az öltözékemmel és már csak a kis laptáskám hiányzott.
-Tessék kerestem neked egy olyan darabot ami biztos, hogy eredeti és még jól is néz ki.-csörtetett be a szobámba Bri. Megfordulta és ahogy rám nézett meg is állt. -Hu, te aztán kitettél magadért.-nézett végig rajtam. -Aztán nehogy nekem az első alkalommal kefélj vele.-nyújtotta át a táskát.
-Eszem ágában sincsen. Bár ha úgy nézzük nem rossz pasi.-néztem újra végig magamon a tükrömben.
-Hát mi tagadás igen jól néz ki, de inkább hagyd meg nekem.-egyszerre nevettünk fel, majd ismét barátnőm felé fordultam.
-Te aztán sosem fogsz változni.
-Hát mi tagadás imádom a férfiakat.-csábosan ajkába harapott és ismét kuncogni kezdett.
-De sajnos most nekem kell becserkésznem őt és nem neked.-sétáltam el mellette és a kis szekrényemhez léptem ahonnan felemeltem a parfümös üvegem és magamra fújtam egy keveset.
-Bár a tegnapi gyerek sem volt rossz akivel smároltatok.-ült le az ágyamra. -Hogy is hívják?-visszaemlékezve arcára egyből beugrottak a barna szemek, szőkés barna haj, rózsaszínes ajkak és mély hang.
-Alex Walker.-feleltem az arcomon egy mosollyal.
-Szívesen megismerkednék vele.-játszadozott ujjaival miközben mosolygott.
-Ajh Bridgit.-felnevettem miközben a szemeimet megforgattam. -Neked sosem elég egy fiú sem igaz?-néztem meg az időt a telefonomon miközben a kis pisztolyomat a táskámba süllyesztettem.
-Ismersz, és a válaszom nem. Minek ragadjak le egynél ha közben az összeset megkaphatom?-terült ki a matracon.
-De akkor is vigyázz magadra, és ha lehet most ne keveredj olyan ügyekbe nincs kedvem megint betörni a rendőrséghez és törölni az ügyeket rólad. Az aktád most jelenleg üres és szeretném ha ez így is maradna.-tipegtem az ajtóhoz, majd kinyitottam. -Na de most megyek majd érkezek.-köszöntem el tőle. és magamra kaptam a fehér szőrme bundám. Tisztára úgy éreztem magam, mint valami gazdag primadonna. De hát most a látszott a legfontosabb. A limuzin már ott parkolt a házam előtt amiben könnyedén bepattantam majd egyenesen a minden évben megrendezett Brewsterek tanácsi estéjére vitt. Rengeteg fontos ember lesz ott. Pénzesebbnél pénzesebb emberek akiknek a hatalmuk akkora, hogy elképzelni nem lehet. Tökéletes alkalom, hogy felkeltsem áldozatom figyelmét. Leparkolt a bejárat előtt, majd kinyitották nekem az ajtót, és a legcsábosabban kiszálltam belőle, majd körbenéztem. Természetesen a fotósok most is jelen voltak, és a vakuk fénye most is kattogtak. Az este szél finoman kapott bele hajamba és picit meglobogtatta, majd végig sétálva a vörös szőnyegen miközben több kérdést is intéztek felém, de hidegen hagytak. Biztonsági őrnek felmutatva a vörös kis meghívót beengedett, majd egy férfi lépett mellém akinek a névjegy tábláján a Sebastian név volt olvasható.
-A kabátját ha szabad?-illedelmesen mögém lépett, majd kibújtatott belőle. -A nevét ha szabad, hogy majd távozásakor tudjam melyik az öné.-kedvesen mosolygott felém, mire egy egy kis mosoly kúszott ajkaimra és vállát megérintve füléhez hajoltam.
-Alice Martinez.-suttogtam belé. -És köszönöm Sebastian.-mikor elhajoltam tőle szegény gyerek fülig pirult, majd kuncogva ott hagytam őt. Na akkor már csak Rachele kell megkeresnem. Beljebb sétáltam és elemeltem a tálcáról egy pezsgős poharat majd annak a kíséretében bevonultam a tömegbe. Hirtelen egy hideg kezet éreztem meg a vállamon, mire hátrafordultam.
-Pont téged kerestelek.-mosolyogtam barátnőmre.
-Hát itt vagyok, és Dane pedig ott.-mutatott egyenesen mögém. Ahogy hátranéztem a vállam fölött megpillantottam őt a tekintetünk pontosan összeakadt. A beszélgetést abba hagytam és pedig visszafordultam.barátnőm felé egy győzedelem ittas mosolyra húztam ajkaim.
-Felfigyelt rád és most idetart.-suttogta, mire tudtam, bekapta a csalit pedig nem is erőltettem meg magam.
-Hölgyeim.-társaságunkhoz csatlakozott ő is és ahogy kék szemeit rám emelte könnyedén kortyoltam bele a poharamba.
-Oh csak nem Dane Brewstert?-kérdezte Rachele felhúzott szemöldökkel.
-De én volnék. És ha megkérdezhetném az önök nevét?-fordult felém miközben eléggé szemre látóan kezdett el vetkőztetni a tekintetével.
-Alice Martinez.-nevem hallatán kissé meglepődött, de pont ez volt a célom. Tudja, hogy kivel áll szembe, és akár egy szempillantás alatt megölhetem, ha olyan kedvem van.
-Oh, nem gondoltam, hogy egy Martinezt tisztelhetek meg ma.-elismerően bólintott, majd barátnőm felé fordult.
-Rachele Bellini.-felelte nemes egyszerűséggel.
-Oh, nagyon örvendtem, hogy megismerhettem önöket hölgyem.-biccentett, majd tovább ment.
-Te meg vagy húzatva?-fogta meg a karomat Rachele. -Hogy mondhattad el neki, hogy mégis ki vagy?-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Mert pont ez a lényeg benne. Tudja, hogy ki vagyok és azt is tudja, hogy a családjaink milyen viszonyban vannak. Pont ezért is fog érdeklődni irántam.-mosolyodtam el, majd felhajtottam a maradék pezsgőm és újért indultam.
-Nem szeretném ha sokat innál.-tipegett utánam.
-Jaj, nyugi már.-emeltem fel egy újabb poharat. -Csak jól akarom magam érezni.-ízleltem meg kissé édes de mégis fanyar izét. Most jobban vágytam inkább egy kis vörösborra.

Pár pohár pezsgő után eléggé felszabadultnak éreztem magam, de viszont nagyon kellett pisilnem.
-Elmegyek a mosdóba.-szóltam barátnőmnek és elindultam a mellékhelységek felé. Sikeresen elbotorkáltam bár eléggé ingatag volt a járásom. Átkozott italok bárcsak ellen tudnék nekik állni. Miután elvégeztem a dolgom, megmostam a kezem, meg egy picit rendbe szedtem maga. Valamennyire sikerült kijózanodnom, bár a külsőm alapján nem látszott. Újra felkentem az ajkaimra rúzsom, mert kicsit lekopott. Hajamat megigazítottam a ruhámmal együtt, és már is jobban éreztem magam. Táskámat megragadva léptem ki a mosdóból. Ahogy visszaértem a tömegbe felsétáltam az emeltre és beljebb vegyültem. Innen fentről sokkal jobban szemügyre tudom őt venni. A tömegből sikeresen kiszúrtam, majd hirtelen annyit éreztem, hogy valaki belemarkol a fenekembe. Idegesen fordultam meg és már lendítettem a kezem, de az illető hamar elkapta.
-Martinez.-ismerős barna szemek fogadtak.
-Igazán úriember köszöntés.-sziszegtem, miközben a karomat kitéptem a  szorításából.
-Hogy-hogy te itt?-kérdezte felvont szemöldökkel miközben egy félmosolyt intézett. Annyira idióta ha ezt hiszi, hogy ettől a lábai elé heverek.
-Tudtommal minden fontos ember részt vesz ezen, és én is annak bizonyulok.-dőltem neki a korlátnak. -És te?-finoman doboltattam az ujjaimat a fán.
-A Brewsterekkel évek óta jóba vannak a Walkerek. Természetes, hogy minden olyan eseményem megjelenek amit ők rendeznek, mellesleg Dane a barátom.-oh, barátok, ez még kapóra jöhet. Nem is haszontalan, mint amilyennek hittem.
-Ezt még eddig nem is tudtam.-legeltettem szemeimet rajta, majd felnevetett.
-Sok mindent nem tudsz még rólam, velem ellentétben, én sok mindent tudok rólad. Ha esetleg velem tartanál egy kis ital társaságában megengedem, hogy megismerj.-kacsintott, miközben elindult a kanapék felé.
-Oh, micsoda lovagias.-forgattam meg a szemeimet, miközben utána mentem. helyet foglaltunk, majd két poharat fogott meg és három-három jégkockát pottyantott bele. Lerakta az asztalra, majd a whiskeys üveget felemelve öntött mind a kettőnknek.
-Akkor erre az estére.-emeltem fel az italom, majd a poharakat összekoccintottuk. Égette a torkom kissé ahogy egy nagyot kortyoltam, de közben az ízlelőimet beindította.
-És mond Alex, honnan tudsz ilyen sok dolgot rólam?-tettem le a poharam.
-Megvannak a kapcsolataim.-nevetett fel, majd nyelvével benedvesítette az ajkait. -Tudod nem gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni.
-Nem olyan nagy ez a város, szóval várható volt.-vontam meg a vállam, majd felhúztam a whiskeymet.
-Huh, azért lassíts.-képedt el Walker. -Ez tudod nem női ital.-emelte fel a kezében pihenő italt.
-Hidd el, nálam jobban senki sem szereti az alkoholt.-hajolt közelebb hozzá.
-Úgy hiszed?-ő se hátrált meg, és arca csak közeledett.
-Nem hiszem hanem tudom.-súgtam, majd ajkaira pillantottam, majd szemeibe. Feje előrébb jött de ujjamat ajkaira nyomtam mielőtt megcsókolt volna. -Nem adtam rá engedélyt.-kuncogtam fel, majd felálltam. Értetlenül meredt rám, hiszen szegényt kissé összezavartam. -Majd még találkozunk, Alex.-intézte felé egy mosolyt, majd magára hagytam. Nem azért jöttem, hogy vele csevegjek hanem sokkal inkább a barátjával. Sikerült elvegyülnöm ismét a tömegben de barátnőmet sehol sem láttam. Ezt nem hiszem, tuti, hogy valami hapsival leállt csevegni, vagy már a lakásán vannak. Annyira néztem, és kerestem barátnőmet, hogy közben szemet szúrt, hogy Dane lentről pontosan engem bámul. Megeresztettem felé, egy mosolyt, majd pedig megfordulva a hatalmas nagy erkély felé vette az utam ahol senki sem tartózkodott. Előkaptam a telefonom, és Rachele tárcsáztam. Természetesen nem vette fel.
-Nektek is aztán kell telefon.-mérgelődtem miközben Bri sem vette fel.
-Esetleg nem valami baj van?-szólalt meg mögülem. Itt az idő!
-Nem csak hát a mai világban valakit elérni.-fordultam meg és az erkély szélének dőltem.
-Ismerős érzés.-sétált felém, és amikor pontosan elém ért megállt.
-Bosszantó tud lenni nagyon.-haraptam alsó ajkamba, hogy növeljem a szemeiben duzzadó vágyat.
-Főleg, mikor az ajkadat harapdálod.-mutató ujját finoman végig simította rajta, miközben szemeimbe nézett. Kék szemei csillogtak a holdfényben, és ahogy kezei derekamra vándoroltak.Éreztem, hogy  hangulat forrósodni kezd, de a hőfok csak akkor nőt igazán magasra mikor ajkait az enyémekre nyomta.

Prológus

Ott állt a club sarkánál, miközben valakivel igen beszélgetett nagyon. A 27 csapat vezetője, Alice Martinez. Mindig is fájt rá a fogam, hogy egy alkalommal sikerüljön becserkésznem, de eddig nem jártam sikerrel. Nehezen adja magát a lány, de hiszek abban, hogy sikerül becserkésznem. Kinézete, mint mindig most is kifogástalan volt. Vörös rúzs az ajkain csak még jobban hívogattak. A francba is, ma ha törik ha nem megszerzem! Órámra pillantotta, majd láttam, hogy még csak pár perce múlt hajnali egy. Minden erőmet összeszedve felé sétáltam, majd közben mosoly kúszott az arcomra, ahogy láttam, hogy magára hagyja a csapattársa.

-Csak nem a nagy Alex Rosatihoz van szerencsém?-kérdezte felvont szemöldökkel, ahogy végignézett rajtam.

-De személyesen is.-villantottam meg a féloldalas mosolyomat. -Ha pedig jól emlékszem te lennél a híres Alice Martinez a férfi szívtipró.-szemkontaktust tartottam vele, de igen mély dekoltázsa próbálta elcsalogatni a figyelmemet. 

-Férfi szívtipró?-felnevetett miközben kissé ajkába harapott, és közelebb lépett hozzám. -Nem tudom, hogy milyen szóbeszédek terjengenek rólam...-húzta végig az ujját mellkasomon, amibe kissé beleborzongtam. -De legkevésbé sem érdekelnek. Aki ismer...-ujjai lefele kalandoztak ami igen tetszett. -Az tudja.-közelebb hajolt és kezét elemelte testemtől mielőtt övemhez ért volna. -Hogy milyen...-tekintetével egy pillanatra ajkaimra tévedt, és nem hagytam, hogy tovább befejezze, nekiestem. Egy kezemmel a derekánál, míg a másikkal fejénél húztam közelebb magamhoz. Csókja forró volt, és nem tagadok ha azt mondom, hogy szinte égette a számat. Nyelvemet óvatosan végighúztam alsó ajkán, mire a szája kinyílt, én pedig óvatosan becsúsztattam. A hajamnak azt hiszem, hogy annyi hiába tököltem vele egy órát, de ezért a csókért megérte. A falnak döntöttem, és tovább faltam ajkait. Ujjai hátamon vándoroltak, és ahol érintett a bőröm perzselt. Zihálva váltunk el egymástól, és néztünk a másik szemébe. Nem tagadok, ha azt mondom, hogy életében nem volt ilyen jó csókom, pedig már sok lánnyal volt szerencsém találkozni. Nyakamhoz hajolt majd egy csókot nyomott rá, ami biztos, hogy látszódni fog vörös rúzsa miatt.

-Majd még találkozunk Alex.-suttogta fülembe, majd eltolva magától elsétált a sötétségbe.